A kutyák részéről a rongálás csak egy pótcselekvés. Minthogy ezt a tevékenységet általában a gazdi távollétében végzik, ezért nem is büntethető (a kutyák addigra nem tudják összekötni a tettet a büntetéssel), ezért más módszerhez kell folyamodnunk. Egyes szakértők szerint a kutya azért rombol a távollétünkben, mert aggódik értünk, ahogy egy szülő aggódik a gyermekéért. Ez azt jelenti, hogy ő a vezér a családban. Első lépésként vissza kell szereznünk a tiszteletét, az alfa szerepét, de ez következetes hozzáállást igényel (ahogyan az egész kutyanevelés is). Ez egy több lépcsős folyamat, és ezzel a témával bővebben foglalkozik Jan Fennel, a Kutyapszichológia című művében. Voltaképpen az egész rágcsálás egyfajta pótcslekvés, amiről nehezen szoktatható le. Egyrészt törekedjünk arra, hogy a kutyát minél jobban lefárasszuk, annyira, hogy szinte csak az alvásra tudjon gondolni, másrészt kínáljunk a kutyának olyan alternatívát, amivel elfoglalhatja magát. Pl. beszerezhetünk egy jó nagy botot és ha azt rágcsálja, dícsérjük meg, ha viszont a bútorhoz közelít, akkor határozottan rendre kell utasítani.