Sajnos erre az az egyetlen megoldás, ha reggel úgy lefárasztjuk a kutyát, hogy átaludja a napot. Esetleg próbálkozhatunk azzal, hogy eleinte rövidebb, majd fokozatosan hosszabb időre megyünk el. Megpróbálhatjuk a zajoktól távolabbi helységben hagyni. Figyeljünk rá, hogy csak akkor térjünk vissza, ha a kutya épp csendben van a lakásban. Ha kell, csendben várakozzunk az ajtó előtt. Mikor belépünk, legalább tíz percig egyáltalán ne foglakozzunk a kutyával, akármit is csinál. Nézzük levegőnek. Ha már lenyugodott, akkor viszont magunkhoz hívhatjuk és foglalkozhatunk vele. Fontos, hogy soha ne engedjük, hogy a kutya kikényszerítse belőlünk, hogy foglakozzunk vele. Jan Fennel könyve alapján, sok családban felborult a falkasorrend, a kutya került az élre, így ha elmegyünk otthonról, aggódik értünk, mint anya a gyermekéért. Ezért ugat és nyüszít. Ezt szeparációs stressznek nevezik. Ha sikerül visszaszereznünk a vezér szerepét, akkor a kutya nyugodtabban fogja fogadni a távollétünket.