A legtöbb kiskutya felugrál, de amíg a kutya kölyök, ezt rendszerint elnézzük, mert olyan édes,
sőt, nem bírjuk megállni és jól meg is simogatjuk. Amikor viszont felnő és a sáros mancsaival
felugrik a tiszta ruhánkra, akkor már nem annyira édes. A kutya azonban ezt nem érti, hiszen
ő ugyanaz a kiskutya, akit ezért nem is olyan régen meg is dícsértünk.
Ha hazamegyünk és a kutya elkezd ugrálni, azt akarja, hogy vele foglalkozzunk.
Ha nem is simogatjuk meg, csak rászólunk, vagy finoman lelökjük, akkor a kutya máris elérte
a célját: bárhogy is, de foglalkoztunk vele. Az ugrálásról több módszerrel is leszoktathatjuk.
Az egyik, hogy figyelünk rá, hogy a kutyát negatív inger érje felugrás közben (pl. rálépünk a
lábára), bár ezt a módszert nem annyira ajánlom. A másik módszer, hogy ha a kutya felugrik,
egyszerűen nem foglalkozunk vele. Legjobb, ha rá sem nézünk, csak forduljunk el és sétáljunk
odébb. A kutya egy idő után rá fog jönni, hogy akármit csinál is, nem foglalkozunk vele.
Kérjük meg az esetleges látogatókat, hogy tegyenek ugyanígy. Ha a kutya nyugodtan leül,
vagy lefekszik és már megnyugodott, akkor azonnal jöhet az üdvözlés. Ilyenkor is fontos a
következetesség. A kutya nem tudja a értelmezni, ha csak néha tiltjuk neki az ugrálást.